Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csángóföld
 

Beszámoló a Csángóföldi adomány missziónkról.

Kép

 

Legelőszöris néhány szót a csángókról: a történelmi Nagy-Magyarország határától 100 km-re élnek, ők a Honfoglalás előtt, egyes néprajzkutatók szerint a Székelyek előtt érkeztek a Kárpátok peremterületeire. Jelenleg 150 000-en élnek Moldvában és még azt az ősi nyelvet használják, amit a Honfoglalás előtt használtak Őseink. Nem érintette őket a Kazinczy féle nyelvújítás. 

 

Ezen kis történelmi kitérő után rátérek a lényegre. Nyáron elkezdett adománygyűjtésünk most fejeződött be.

Szombat, szép forradalmunk 54. évfordulóján hajnalban neki is vágtunkKép

Csángóföldnek, két társammal, Nagy Sándorral és Marton Bélával, a nagy szegénység és magyarellenes elnyomás közepette élő szórvány magyarsághoz. Pontos célunk Klézse volt, amely egy kisfalu, Nyíradonytól 630 km-re.

Nem volt élményektől mentes utazás. A Békás Szoros után elment a kisbuszunkról a fék, de szerencsére csak az 1400 méter magas szerpentinek után. Egy kis román falvacskában kértünk segítséget, mivel le volt fordítva románul az úti célunk, és tömören a lényeg. A segítséget meg is kaptuk.

 

Célhoz érvén Duma Dániel fogadott minket, aki a helyi magyar oktatás kiemelkedő alakja. Két helyen tart édesapjával, Duma Andrással magyar tanítást az általuk szépen felújított alapítványi házban, valamint egy olyan „iskolában”, ami egy szegényes kis parasztháznak is csak szűkösön felelne meg. Nekünk családi házuk nyújtott szállást, melyet 3 patakon való átgázolást követően

sikerült megközelíteni.

Vasárnap már reggel megkezdtük az adományok - könyvek, ruhák, játékok- kiosztását a családok illetve a gyerekek között. Segítséget is kaptunk Borbáth Erzsébet nyugdíjas igazgatónő részéről, aki a József Attila Magyarnyelvű Gimnáziumban tanított, valamint fiától, Borbáth Áron fotóművésztől.

A sok kis gyerek, mint az éhes sáskahad a dús rét láttán bontották a csomagokat, keresték a fogukra valót, a könyveket is, mint kincseket vitték az iskolába.

Kép

 

A fél busz kiürült. S a többi ruha kiosztása a környékbeli falvakban folytatódott, Bogdánfalván és Csíkfalván.

Itt interjút készített velünk a Csángórádió munkatársa, Lőrintz Celesztin az adományozó missziónkról és a Jobbik Magyarországért Mozgalomról.. Az Ő munkásságáról csak annyit jegyeznék meg, hogy egy rendkívül elkötelezett híve a magyarságnak. Celesztin egy tolókocsis fiatalember, aki akadályt nem ismerve cselekszik az ott élőkért. 16 kilométerre lakik a legközelebbi várostól.

Hegyes-völgyes részen innen teszi meg útját naponta a városig, hogy részt vegyen az oktatási munkákban. A rádióját pedig egy alapítványi laptopon keresztül működteti. A munka, amit Duma András, fia, Dániel és Lőrintz Celesztinék végeznek a magyar nyelvért, az itt élő csángókért elképesztő, szavakkal nehezen leírható. Példaként állítható a mai magyar politikai elit elé ez a már-már önfeláldozó szeretet s elkötelezettség nyelvünk és kultúránk megőrzése iránt.

Hétfőn segítettünk még az alapítványnak kisbuszunkkal fuvarozni és kiosztani a Németországból kapott adományokat Dózsagyörgyfalván, valamint Pokolpatakon. Este az alapítványi házhoz hívtak minket, a tanulók csángó népviseletbe öltözve vártak ránk.

Sajnos van olyan szegénység és munkanélküliség ezekben a falvakban, amely felér egy természeti katasztrófával. Mindezek mellet még a kőkemény románosítás is zajlik.

 

Mekkora maflás a román állam számára, hogy Erdélyen kívül él kb. 150 000 csángó-magyar, akiket még csak nem is a szégyenteljes trianoni békediktátum csatolt oda... Nincs magyar nyelvoktatás, nincs magyar mise a templomban, bár a falu minden lakója ezt a nyelvet használja. Elmagyarosított románként szerepelnek, ha szerepelnek a román tévékben.

A Duma András-féle emberek tartják bennük a lelket, illetve az anyaországi adományozók és a miénkhez hasonló adomány-megmozdulások.

A Jobbik csak egy apró fogaskerék volt a gépezetben, amelyet az egységes magyar nemzetben és hazában gondolkodó emberek tesznek egésszé. Hiszen attól, hogy átvándorolt rajtuk a határ, Ők hozzánk tartoznak és mi is hozzájuk.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden nagylelkű hazafinak, aki tett ezért a nemes ügyért. Köszönöm a moldvai csángó gyerekek nevében a nagylelkű felajánlásokat.

Szabó Mihály